A Glamour egyik női bloggere felszállt az Alkonyat-vonatra és végre elolvasta azt a könyvet, amiről mindenki beszél. De amiről nem csacsognak, azok a könyvbeli nem-annyira-nagyszerű romantikus szerep-modellek…

Néhányan azt mondtátok nekem, nem szeretném az Alkonyatot, de mindenesetre megvettem a könyvet, már csak hogy utána nézhessek is, mi okán ez a nagy felhajtás. Nos, végül befejeztem, és… Elfogadtam a romantikus tényezőt, de nem tudom leállítani magam az arról való gondolkozásról, hogy a szeremről és kapcsolatokról rossz példát szolgáltat a lányoknak. Elolvastattam egy feministával az Alkonyatot és itt van, amit elhintett nekem:

1. Bellá-nak nincs külső hobbija.

Miután Washington-ba költözött, Bella szerzett néhány barátot, de nem érdeklik őt. Az élete többsége Edward-ról, Edward-ról és Edward-ról szól. De melyik kapcsolat élheti ezt túl? Simone de Beauvoir-t idézve, aki A Második Nem-ben írt erről: „Az a két szerelmes, akik kizárólag egymásnak vannak rendeltetve, már halottak: meghalnak az unalomtól, annak a szerelemnek a kiszenvedésétől, amely önmagát emészti fel.”

Külső érdeklődések lehelnek életet a kapcsolatba. Ha szeretnél egy egészségeset, szerezz inkább egy életet, ha halott vámpír vagy, akkor is. Másról szólva, Romeó és Júlia egymással eltelt tinédzserek voltak, szóval nem tudom, mire ez az egész.

2. A srácok teljesen irreálisak.

A nők mindig olyan férfi karaktereket írnak, amilyeneknek mi szeretnénk, hogy a srácok legyenek – nem olyanokat, amilyenek valójában. Elvárásokat állítunk fel. Az Alkonyat part-jelenetében Mike Newton „szendvicseket és egy sor olyan szódát hozott, hogy válasszon”. Bocsánatért esedezek, de egy tinédzser fiú egy tengerparton valószínűleg a többi sráccal lógja el az időt, mályvacukrot dobálva vagy órákat töltve a vízben.

3. Bella agymosott.

Bella ismételve mondogatja nekünk, hogy Edward az a kínosan rendes vámpír, aki „túl tökéletes”, „hibátlan” és „angyal-arca van”. Én is közel voltam az agymosotthoz. De ez olyan, mintha ő bármikor megölhetné, [Bella] mégis folytatja a benne való megbízást és az iránta való epekedést. Természetesen nem öli meg, szóval hálásnak kellene lennünk és nagyvonalúan illene gondolkodnunk róla. Még egy ilyen határozott tartózkodót!

De [Edward] mindig kinyilatkoztatja [Bellá-nak] az ő [Bella] biztonságát, mintha egy porcelánbaba lenne. Azt mondja Bellá-nak, hogy egy percre sem hagyhatja egyedül. Még a mosás elvégzése alatt is arra spekulál, hogy beleesik a szárítóba. Igazán? Nincs semmi rossz az ügyetlen-létben, de még azzal is viccelni, hogy talán nem tudja véghezvinni… nos, az nem tesz csodákat egy leányzó önbizalmával. Ez függővé változtatja őt. És ahogy az anyukám mondja, senki sem szeret egy ügyefogyott nőt. Nyilvánvalóan a történet számára ez a lovag a csillogó páncélban-dolog, felfogom, de nem kell kedvelnem.

4. Bella egy házias hölgy.

Minden este főz az egyedülálló édesapjára. (Oké, gondolom a főzés technikailag egy hobbi. De ő nem örömből teszi ezt, valóban. Ez inkább egyfajta kötelesség.) Bella végzi el a mosást is. De úgy gondolom, csak egyszer látjuk házi feladat-készítés közben. Szóval, túl elfoglalt egy férfi etetésével ahhoz, hogy a saját elméjét táplálja. Nincs semmi rossz egy férfira való főzésben, de tandemben csinálni ezt egy folyamatosan megmentő sráccal, illetve melléfogni, ahogy a srác mondta… ez csak túl sok. Legutóbb a Disney’s Beauty-ban Belle és Beast szeret olvasni, rendben?

De! Nem azt mondom, hogy nem élveztem bármikor is a könyveket, és 13 évesen nem ájulnék el. Én csak aggódom, hogy néhány ember kritikus szem nélkül olvassa el (tudom, ez csak egy történet). Egy-két lány talán olyannak várja majd szerelmi életét, mint Bellá-é. Most ez az, amit rémisztőnek nevezek.