Rob David Letterman-nél:
 

Letterman: Nos, sok eltérő és fiatal lány van, nem?  És még ráadásul a fiatal lányok mellett ott vannak neked az anyukáik is, jól mondtam ezt így? Rob: Hát, ez egy nagyon furcsa tapasztalat, hogy itt tapsol mindenki a sötétben… Egyébként igen, van néhány anyuka, és még hozzájuk jön pár srác is a folytatás kapcsán. Volt egy kb 230 fontos [egy font 453,6 gr, összesen nagyjából 104 kg] srác a premieren, aki szintén megkérte, hogy harapjam meg, ezért megtettem, és az benne a meglepő, hogy még tetszett is. Azóta már elítéltem magamban ezt egy párszor…

Letterman: Viszont ez a harapásosdis jelenség, hogy megharapsz engem, nem éppen egészséges, főleg a sertésinfluenza miatt. És még ez a sertésinfluenza az utolsó dolog, ami megállít egy srácot. De amikor valaki azt mondja, harapj meg, mit teszel pontosan? Úgy értem, nem… Rob: Nos, ez igazából a hangulatodtól függ. Letterman: Gondoltam, ja. Rob: És még attól is függ, hogy mit szeretnél kihozni ebből az egészből a végén. Ezek a harapások variációi.

Letterman: És amikor egy nő egy kisgyermeket tart feléd, felajánlva, hogy harapd meg a bébit, akkor megtörténik mindez? Rob: Már Dallas előtt is kértek meg emberek arra, hogy harapjam meg őket, aztán nekem csak úgy odatartották azt a gyereket, hogy tegyek vele azt, amit csak szeretnék. Én őszintén azt gondoltam, hogy egyszerűen csak odaadja nekem, aztán ez valahogyan úgy végződött, hogy lett egy fotó a bébi fejen harapásáról.

Letterman: Ez nem legális! Mindkettő, az egész dolog. A teljes egész dolog. Nem tehetsz szert csak úgy csecsemőkre, és nem is haraphatod meg őket! … És itt van ez a kép, te és Kristen Stewart. Jól mondtam? Rob: Aham.

Letterman: Te most jelenleg jársz vele, jól tudom ezt? Rob: Annyira igyekeztem elkerülni ezt a kérdést… Mindazon bensőséges dolog miatt, ami… Letterman: Gyerünk, harapj csak meg! Úgysem törődöm vele…